Eger

Abstract

Az egri Páduai Szent Antal-templom (Minorita templom) a Dobó István tér meghatározó épülete, a város második legnagyobb temploma a főszékesegyház után. A Minorita templom a magyarországi barokk építészet egyik legszebb emléke, tökéletes arányossága, függőleges és vízszintes tagolásainak egyensúlya, kisebb-nagyobb elemeinek, díszítményeinek egymásra épülő harmóniája, külsejének és belső terének összehangoltsága párját ritkítja. Az 1758-as alapkőletétel (amelyet ünnepélyes körülmények között maga Barkóczy püspök végzett) után Falk János, majd Nitsmann János irányították építőmesterként a munkát. A templom felszentelésére a belső díszítés elkészültét követően 1773-ban került sor. Keleti oldalán az 1773-75 között épített, egykori minorita rendház áll, nyugati oldalán pedig a városháza. Az egykori rendházban jelenleg a Szent Hedvig Középiskolai Leánykollégium működik.

Az összeírások Forum, Theatrum vagy Pyarch utca néven, majd az 1720-as évektől a "váras piartza" néven említik. Később Piac tér, majd Kossuth tér volt. Mai elnevezését Dobó István várkapitányról kapta, akinek szobrát Stróbl Alajos készítette. Az alkotást 1907-ben avatták fel. A tér szerkezete a 18. századtól folyamatosan változott a Kis Dobó térrel együtt. A két teret az ún. Minoriták hídja köti össze. Itt már a középkorban is vásárokat tartottak. Hajdanán itt történtek a kivégzések. A tér átalakítását, parkosítását Braun Károly polgármester javaslatára kezdték el, és ennek keretében aszfaltozták le 1935-ben. Legutóbbi rekonstrukciója 2014-ben zajlott le, amikor is megújultak a teret körbeölelő műemlékek, a terület természetes kőburkolatot kapott és egy szökőkutat.

Az egri vár története az államalapításig vezethető vissza. Szent István király 1001-1009 között alapította az egri egyházmegyét, melynek központja évszázadokon át a várban volt. A 11. század végén készült el a Szent János evangélista tiszteletére szentelt háromhajós püspöki székesegyház. A tatárjárás után IV. Béla király engedélye alapján 1248-ban kezdték el a kővár építését. A reneszánsz püspökök idején épült meg a késő gótikus székesegyház. Az egri vár szerepe a 16. század közepén változott meg és az Oszmán Birodalom nyugat felé terjeszkedésének időszakában a püspöki várból végvár lett. Az 1552. évi győzelem a keresztény világ csodálatát váltotta ki. Az 1596-os újabb török támadást maga a szultán, III. Mehmed vezette. Eger 91 évig egy hatalmas kiterjedésű vilajet központja volt. 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. A várnak utoljára a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején volt katonai jelentősége. Pyrker érsek idejében kezdődtek az első ásatások a várban. Az 1925-ben indult várásatási munkák alapozták meg a Vármúzeum létrejöttét. A Városi Múzeum 1948-ban a Butler-házban kezdte meg működését. 1958-ban pedig - a honvédség kivonulása után - a várban folytatta működését Dobó István Vármúzeum néven. Az intenzív műemléki rekonstrukció és régészeti kutatások az 1960-as években indult meg.

z egri minaret a 17. századi török építészet legészakibb emléke. Vöröses homokkőből faragták és 40 m magas. Tizennégyszög alaprajzú, a szélesebb lábazat kúpos szakasszal szűkül a toronytörzs felé. 26 méter magasan kovácsoltvas korláttal kerített erkély fut körbe. A torony belsejében csigalépcsősor vezet fel 98 lépcsőfokkal. A keleti oldalán épült a Kethuda dzsámi, amelyet Szent Józsefnek szentelt katolikus templomnak, majd a 18. században kórháznak alakítottak át, végül 1841-ben lebontottak. A helyén kápolnát építettek. A minaret kupolának nevezett tetőrésze egy villámcsapás következtében összeomlott, amelyet 1829-ben Pyrker János László érsek parancsára bádogtetővel láttak el.