Gyöngyössolymos
Date
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
[s.n.]
Abstract
Description
A római katolikus plébániatemplomot a Solymosi család építettette 1400 előtt, melynek tornya ma is áll. A család kihalása után az egri püspök lett Solymos kegyura. 1746-ban említést tesznek arról, hogy a templom jó állapotban van: három oltárral és ötváltós orgonával rendelkezik. Az 1760-as évektől javítási munkákat végeznek a templomon: Quadri Kristóf új barokk boltozatot épít be, a gótikus támpillérsort 7 új pillérre cserélik. Ekkor új plébániaház is épül. Rösch János ácsmester nagyobb tetőjavítást végez. A templom első harangja 1711-ből való, 450 fontos. A török időkben a torony kivételével ez a műemlék elpusztult. Az újjáépítés 1702-11 között zajlott barokk stílusban, majd 1769-72 között kapta meg a mai formáját, amely jellegében középkori, homlokzattoronnyal ellátott, egyhajós templom. A templom újabb átépítése 1807 és 1813 között zajlott: új szentély és sekrestye épül. A templom tornya kavicskőből rakott, nyolcszög alapú, palával fedett barokk kupolás sisakban végződik. A templom barokk ajtaján belépőt széles, világos belső tér fogadja. A hajó három különböző szélességű boltszakaszból és egyboltszakaszos szentélyből áll. A szentély zárófalán a nagyméretű oltárképen Szent Miklós püspök, a templom védőszentje látható papi kísérettel, gyermekek körében. Búcsúja december 6-án van.
Település a Mátra déli lábánál, két irányban bekötőúttal Gyöngyös és a Mátra felé. Története a bronzkorig nyúlik vissza. Neve Solumus alakban egy 1275-ben kelt oklevélben fordul elő. A 14. században a Solymosi család tulajdona. 1430-ban Rozgonyi Péter megalapítja az egervári prépostságot, melyhez területeket a püspökség birtokaiból vesz el. Ennek ellentételezéseként saját birtokaival, így Solymossal kárpótolja az egri püspökséget. Ettől kezdve Solymos sokáig az egri püspökség birtokában maradt. 1459-1558 között itt is pusztított a török. Eger 1596. évi eleste után a szepesi kamara birtokolta. Később Tarjányi Demeter, majd Ugróczy János egervári prépost kapja meg. Bethlen Gábor idejében kikerül az egyház kezéből és 1619-ben Pirinyi Ferencnek adományozza a falut. 1630-ban újra egyházi kézbe kerül. A Nagy-Patakon 1558 óta 6-7 malom állt. A falu határában épület- és malomkövet adó kőbánya működött. 1686. évi felszabadító harcok után elnéptelenedett a falu, de a következő évtizedekben újra benépesült. Községi pecsétjének címeralakja 1782-ben sólyom, előtte hold, mögötte nap, körirata: "Innsigill Giens. Solmosi."
Digitalizálva és betöltve a helyismereti portálra.
Település a Mátra déli lábánál, két irányban bekötőúttal Gyöngyös és a Mátra felé. Története a bronzkorig nyúlik vissza. Neve Solumus alakban egy 1275-ben kelt oklevélben fordul elő. A 14. században a Solymosi család tulajdona. 1430-ban Rozgonyi Péter megalapítja az egervári prépostságot, melyhez területeket a püspökség birtokaiból vesz el. Ennek ellentételezéseként saját birtokaival, így Solymossal kárpótolja az egri püspökséget. Ettől kezdve Solymos sokáig az egri püspökség birtokában maradt. 1459-1558 között itt is pusztított a török. Eger 1596. évi eleste után a szepesi kamara birtokolta. Később Tarjányi Demeter, majd Ugróczy János egervári prépost kapja meg. Bethlen Gábor idejében kikerül az egyház kezéből és 1619-ben Pirinyi Ferencnek adományozza a falut. 1630-ban újra egyházi kézbe kerül. A Nagy-Patakon 1558 óta 6-7 malom állt. A falu határában épület- és malomkövet adó kőbánya működött. 1686. évi felszabadító harcok után elnéptelenedett a falu, de a következő évtizedekben újra benépesült. Községi pecsétjének címeralakja 1782-ben sólyom, előtte hold, mögötte nap, körirata: "Innsigill Giens. Solmosi."
Digitalizálva és betöltve a helyismereti portálra.