Eger

Abstract

A megyei könyvtár 1952-ben alakult a korábbi Körzeti Könyvtár és Városi Könyvtár összevonásával. 1957-ben jelenlegi működési helyén a volt Nagypréposti palota emeleti részén nyert elhelyezést. 1958-ban új szolgáltatásként létrejött a könyvkötészet. A 60-as évek végére a bővítés elodázhatatlanná vált. A palota földszintjén lévő lakásokat felszabadították, így a teljes épületet a könyvtár vehette birtokába. 1970. április 25-én nyílt meg a felújított könyvtár. A korszerűsített épületben kialakult a zenei részleg. 1972-ben a gyermekrészleg az Úttörőházban - ma Forrás gyermek és Ifjúsági Ház - nyert új elhelyezést. 1976-ban a Megyeháza épületében különgyűjteményként közigazgatási szakkönyvtár létesült. 1981-ben az évek óta folytatott sajátos gyarapítás, feltárás alapján kialakuló helyismereti gyűjtemény is önálló részleggé vált. 1983-ban az Ifjúsági Ház - ma Kepes Központ - épületében megkezdte szolgáltatását az idegen nyelvi szakrészleg. Az 1988. június 2-án a megyei könyvtár felvette az egri származású író, publicista Bródy Sándor nevét. 1996-ban integrálódott az intézményhez a városban működő három fiókkönyvtár. 1997-től nagyarányú informatikai fejlesztés kezdődött, így ma már igénybe vehető a szinte teljes körű számítógépes katalógus és az Internet hozzáférés. Átlépve a 21. századba az olvasói igények figyelembe vételével átrendezésre kerültek a központi könyvtár belső terei, közös elhelyezést nyert a zenei és az idegen nyelvi gyűjtemény. Megújult a felnémeti fiókkönyvtár és új szolgáltató hely jött létre a Felsővárosban. Európai Uniós pályázatok segítségével valósult meg a digitális esélyegyenlőséget szolgáló informatikaterem. 2019. áprilisától a zenei és idegennyelvi gyűjteménye beolvadt a Központi könyvtár gyűjteményébe. Ez év nyarán a Nagy Könyves Költöztetés keretében intézményünk új helyre, a Kossuth Lajos 12. szám alátt költözött a Nagypréposti Palota felújításának idejére.

A Kossuth Lajos u. 18. szám alatti műemlék épület helyén kanonoki ház állt, melyet elsőként Kiss János szerzett meg és örökségül a káptalanra hagyott. 1785-1800 között Pál András kanonok lakott itt. Ötévenként új gazdája volt. 1868-ban lebontották, s helyére Benkó Károly építész tervei alapján hozzákezdtek a mai neoreneszánsz palota építéséhez. Zártsorú beépítésű, egyemeletes épület, középtengelyben nyíló kapuja fölött erkéllyel. Szegmentíves dongával boltozott földszinti helyiségek, íves, lebegő lépcső, öntöttvas korláttal. Részben historizáló nyílászárók. 2019-ig a Bródy Sándor Könyvtár Zenei és idegennyelvi gyűjteménye működött itt, jelenleg a könyvtár irodái, informatikai és módszertani helyiségei találhatók benne.

A mai Kossuth Lajos utca a középkorban a Buda felől a várba vezető hadiút utolsó szakasz volt, amely a Hatvani kapunál lépett a városba és a vár nyugati kapujához érkezett. A régi Lenin út, a mai Deák Ferenc utat és az Almagyar utcát összekötő széles, műemlékekben gazdag utca. A török kivonulása után Telekessy püspök és a káptalan megegyezett a város egyes területei fölötti birtoklás kérdésében. A Jászóról visszatelepedett kanonokok először a régi Káptalan utcában (ma Knézich Károly utcában) építettek házakat. Az 1708-as egyezség szerint Telekessy püspök hozzájárult ahhoz, hogy a kanonokok a Szent Mihály templomhoz közel is vehessenek maguknak házakat. Az utca neve a 18. század elején Hatvani utca, a század közepén "Urak utcája", majd "Barátok utcája" néven volt ismert. Nevezték még Hosszúpince utcának, majd a Kaszárnya utca nevet viselte, mivel a 19. század közepén a mai Butler-ház kaszárnyaként működött. A káptalansor teljes kialakulása után hívták Káptalan utcának 1945-ig. Később Vöröshadsereg, Ifjúság útja, majd Kossuth Lajos utca lett a neve. Az utca történetéhez szorosan hozzátartozik az Eger-patak fölött átívelő híd története is. E helyen a középkorban és a török időkben is híd állott. A fahíd helyett a törökök építettek kőhidat, mivel ezen vontatták át a várba a súlyos ágyúkat, hadianyagokat. Eger 17. század végi összeírásaiban említenek egy kőhidat, mely a Carlone által épített minoriták hídjával lehetett egyidős. Az 1813-as árvíz ledöntötte, de 1815-ben újjáépítette Zwenger József egri kőművesmester. Ezt a hidat a közeli ferences templomról és kolostorról "barátok hídjának" nevezték sokáig az egriek. 1944-ben a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta, a helyreállítás 1945 után kezdődött.