Eger

Abstract

Az egri Páduai Szent Antal-templom (Minorita templom) a Dobó István tér meghatározó épülete, a város második legnagyobb temploma a főszékesegyház után. A Minorita templom a magyarországi barokk építészet egyik legszebb emléke, tökéletes arányossága, függőleges és vízszintes tagolásainak egyensúlya, kisebb-nagyobb elemeinek, díszítményeinek egymásra épülő harmóniája, külsejének és belső terének összehangoltsága párját ritkítja. Az 1758-as alapkőletétel (amelyet ünnepélyes körülmények között maga Barkóczy püspök végzett) után Falk János, majd Nitsmann János irányították építőmesterként a munkát. A templom felszentelésére a belső díszítés elkészültét követően 1773-ban került sor. Keleti oldalán az 1773-75 között épített, egykori minorita rendház áll, nyugati oldalán pedig a városháza. Az egykori rendházban jelenleg a Szent Hedvig Középiskolai Leánykollégium működik.

1726-ban a török mecsetből átalakított Szent József templomot az irgalmasrendi szerzetesek kapták meg, amelyet 1841-ben lebontottak. Az új templom építése 1842. március 2-án kezdődött el. A régi köveit használták fel, és a korábbi északi és a déli épületszárny közé ékelték be az új templomot. 1843. október 8-án fejezte be a munkát az asztalos és az aranyozó, ami egyben az építkezés végét jelentette.

Az egri minaret a 17. századi török építészet legészakibb emléke. Vöröses homokkőből faragták és 40 m magas. Tizennégyszög alaprajzú, a szélesebb lábazat kúpos szakasszal szűkül a toronytörzs felé. 26 méter magasan kovácsoltvas korláttal kerített erkély fut körbe. A torony belsejében csigalépcsősor vezet fel 98 lépcsőfokkal. A keleti oldalán épült a Kethuda dzsámi, amelyet Szent Józsefnek szentelt katolikus templomnak, majd a 18. században kórháznak alakítottak át, végül 1841-ben lebontottak. A helyén kápolnát építettek. A minaret kupolának nevezett tetőrésze egy villámcsapás következtében összeomlott, amelyet 1829-ben Pyrker János László érsek parancsára bádogtetővel láttak el.